Nem bírom magamban tartani, és idegileg is kezdek teljesen kikészülni, ezért úgy döntöttem, hogy kiírom magamból.
Egy egyszerű taxis vagyok, vagyis csak voltam. Egy budapesti ötcsillagos szállodától dolgoztam, zsíros havi leadó ellenében. Bevett szokás az éjszakások között, hogy a fuvart oda visszük, ahová a recepciós mondja, persze akkor is, ha a vendég nem oda kérte. Ebből aztán több konfliktusunk is adódott, de mivel nem tehettük meg , hogy a recisek okosságát elbaltázzuk, muszáj volt ennek a belső szabályzatnak eleget tennünk. Így volt ez egy étterem esetén, de ami a lényeg egy nightclub esetén is. A képlet a következő: Ha Budapesten egy négy, vagy ötcsillagos szállodában egy vendég tanácsot kér, hogy hova érdemes mennie vacsorázni, vagy szórakozni, akkor a recepciós, vagy a taxis azokat a helyeket fogja ajánlani, ahol a legtöbb jutalékot kapja. Egyenes következménye ennek persze, hogy a vendég csúnyán át lesz b..va, jól le lesz húzva, amiből a visszaosztás egészen a portafőnök szintig megtörténik. A taxis ebben a folyamatban épp olyan szerepet vállal, mint a doorman, vagy recepciós, ez egy több évtizedes hagyományokat követő rendszer, amiben vagy részt vállalsz, vagy mész a picsába. Aki bekerül ebbe a körbe, általában nem csinál erkölcsi kérdést az ügyből, pár jól fizető lehúzás után, meg végképp kihal belőle az együttérzés, vagy a szánalom utolsó szikrája is. Hivatkozunk itt a magas rezsire, a kevés fuvarra, a bevarrt zsebű turistákra, akik már a szállodai taxi helyett az olcsóbb, céges taxit választják, csak ne kelljen szembenéznünk önmagunkkal és találjunk erkölcsileg is elfogadható magyarázatot arra, hogy gyakorlatilag a turisták meglopásából élünk.
Biztosan mindenki hallott már, a nem rég sajtóban is szárnyra kapott és nagy port kavart lehúzós bárokról. Itt lehetett olvasni arról, hogy hogyan történik mindez, hogy sokszor több százezer forintot is elkértek fél óra szórakozás után szerencsétlenektől, hogy fogva tartották őket, esetleg kaptak egy-két gyomrost stb. Mindez megjelent a sajtóban, csak pont a lényeget hagyták ki. Mint általában, itt is az ördög a részletekben rejlik. A részletek pedig az egész mechanizmusban, a rendszerben keresendőek.
A rendszer velejéig korrupt rendszer, amelyben a taxis csak egy láncszem. Tudomásom van olyan kerületi rendőrségről, amely csak egyetlen egy szórakozóhelytől havi egymillió forintot kap, plusz kiszállásonként is felszámol 20-40.000 Ft-ot a helyszínen történő eltusolásért.
Miután a sajtó rászállt ezekre az ügyekre, kishazánkban nem az történt, mint más fejlettnek mondható országban történt volna, nevezetesen, hogy jó irányban változtak a dolgok. Á nem! Itt ez is a korrupciót erősítette. Jobbnak látták a bárok megkenni a rendőröket és lám, azóta nincs botrány, nincs bezárás. Pedig a dolgok ugyanúgy folytatónak, mint azelőtt, sőt! Mit gondolnak a szakemberek, Budapestre miért érkezik egyharmad annyi turista, mint Prágába? Miért? Mert szinte az összes gusztustalanul le van húzva!
Tehát, hogy is működik ez az egész. Először is szokjunk hozzá a nagy számokhoz! Ha beült hozzám 4 utas és be tudtam őket tolni a Merci-be (most White House-ként nyitották újra) akkor attól függően, hogy volt-e még valami extra, 80 és 120.000.- Ft között volt a jutalmam. Gondoljanak bele, mi pénzt rántottak le róluk, ha csak a taxis ennyit kap! Nem volt mindig egyszerű átverni őket és betenni ezekre a helyekre, mivel már egyre többen tájékozódtak mielőtt Budapestre érkeztek volna és tudták, hogy hová nem szabad menniük. Ezeket az utasokat is megpróbáltuk eltéríteni mindenféle bevett szöveggel, hogy ahová akar menni az a legdrágább hely, vagy hogy bezárt, de ezekkel az utasokkal legtöbbször nem tudtunk mit kezdeni. Ebben az esetben jóval kevesebb jutalékért korrekt helyekre voltunk kénytelenek elvinni őket. Attól függően, hogy hogyan került hozzánk a vendég, úgy osztoztunk a pénzen. Általában a doorman-nel álltunk kapcsolatban és felé volt leadónk. Ő osztotta tovább, feljebb a pénzt.
Amúgy, ha szegény turisták megúsznák valahogy a fent említett módszert, vagy nem szándékoznak éjszakai szórakozóhelyre menni, akkor vár rájuk a Váci utca. Ez már,már olyan, mint egy vesszőfutás. Nincs menekvés, meg kapod a magadét, csak látogass el Budapestre! A Váci utcában már több, mint húsz éve megy a turisták nagyüzemi lehúzása. A sétáló turistákra egy egész konzumlány hadsereg vadászik minden áldott este, mondom, több, mint húsz éve. Leszólítják őket és már viszik is a balekokat „szórakozni”. Nos ezeken a helyeken a 2-300.000.- Forintos számla megszokott jelenség. Kollegáim elmondása szerint esténként 30-40 lány vadássza le és rabolja ki ezeket az embereket. Képzeljük el, 20 év alatt mi kárt tettek ezek az országnak! Képzeljük el, hogy a rendőrség gondos asszisztálása nélkül hogy sikerülhetett volna ezt ennyi ideig megúszniuk. A rendőrség mellett persze az önkormányzat is nyakig benne van, hisz’ nyugaton elképzelhetetlen az, hogy egy világváros közepén ne zárassanak be örökre egy ilyen helyet. Itt mindenki gondolkodjon el a polgármester, vagy a jegyző szerepén is...
Most meg mindenki sír, hogy nincs elég turista Budapesten. Nincs elég fuvar, üresek a szállodák, az éttermek sem mennek úgy. Hát, aki eddig bízott valamiben, ne tegye! Nem lesz több turista, nem lesz több vendégéjszaka, több fuvar! A rossz hír, mint a tűz terjed a világban Budapestről és ha így folytatjuk, még ez a kevés sem marad meg nekünk, meg fog halni a turizmus!
Miért is írom le mindezt…
Az egyik ilyen esetnél, ami várható is volt, megtörtént. Nevezetesen az egyik meglopott vendég megkereste az igazgatónkat és elmondta mi történt vele. Innentől csak egy ember vihette el a balhét, a taxis. Mindenki széttárta a karját, majd lefelé mutogatott. Mivel én vittem el őket és természetesen tudtam, hogy milyen helyre, így rajtam csattant az ostor. Kirúgtak.
Most, így visszatekintve már nem is bánom. A kevesek egyike vagyok, akikből még nem halt ki a lelkiismeret, ezért nem ment ez nekem úgy, mint másoknak. Megkönnyebbültem, viszont harag az maradt bennem bőven. Harag a volt kollégáimmal szemben, harag az egész lehúzós éjszakával, a korrupt rendszerrel szemben,ami csak úgy hagyott egy kis pénzhez jutni, ha loptam, csaltam, hazudtam és aminek én is szerves része voltam. Természetesen véleményt lehet rólam alkotni, el lehet ítélni, ahogy én is elítélem magamat. De szeretném, ha ez a blog nem úgy maradna meg az emberekben, mint ami az én sorsomról, sértődöttségemről, vagy erkölcstelenségemről szól, hanem mint egy tényfeltáró írás, ami hozzásegít minket az első lépés megtételéhez egy velejéig korrupt és romboló hatású rendszer felszámolásában.
